“Sose hátrálj meg”

Nem véletlenül vettem a Never Back Down film címét a post “megnevezésére”. Ez ami meghatároz bennünket, menni, amíg van miért küzdeni, haladni. Lehet ez tárgy, álom, munkahely de egy nagyon fontos személy is az életünkben. Ezt ki is szeretném emelni. Mind közül ez lehet a legnehezebb, amikor valamit elszúr az ember (ugye miért ne szúrnánk el, mindenkivel megesett, emberek vagyunk és nem tökéletesek) és valami olyat indít be amit a legrosszabb rémálmában sem gondolt volna. Nem szeretnék belemenni az okok kifejtésébe, egyénenként mindig más és más. Mindenki másként gondolkozik, másként reagál a körülötte történő dolgokra, eseményekre.

Nincs pontosan egyforma ember.

Már egy hete civódok. Nem tudom hova tenni magam. Elindítottam egy ilyen lavinát, amit nem akartam, a saját ostobaságom miatt kell most “fizetnem”. 

Gondolkoztam.

Jutottam én mindenre és semmire egyszerre. De egy valamit nagyon is jól tudok, nem akartam ezt. Szánt szándékkal biztosan nem. Mit lehet tenni? Lehet-e egyáltalán valamit tenni?! Ezeket a kérdéseket kezdi az ember boncolgatni a kezdeti sokk és a ‘Miért?’ kérdések zuhataga után, miután rájött, hogy erre a kérdésre úgysem tud tökéletes és kielégítő választ adni. 
E helyett inkább arra kell koncentrálni, hogy mit lehet tenni, miután felállsz  a porból, mihez kezdesz. Sok marhaságot megcsináltam, és kb. a 80%-ra nem is vagyok büszke és be is vallottam magamnak hogy igen, ezt én csesztem el. Ez nagyon nagy dolog, amikor képes az ember saját magának színt vallani.

Nekem volt egy elképzelésem, tervem a jövőt illetően. Ezek még mindig megvannak. Nem akarom őket félredobni, mert fontosak számomra és fontos az a személy is akivel ezeket a terveket létrehoztuk. Nem vagyok tökéletes, még szerencse (megőrülne mindenki) de egy valamit nagyon jól tudok, hogy ezen elképzelések mellett teljes váll -és mellszélességgel ki állok, még ilyen reménytelen helyzetben is. 
Én nem adom fel. Sosem adtam fel, ezután sem fogom.  

“A mély és makacs problémák (…) sohasem véletlenek útján, hanem kizárólag olyan emberek által oldódnak meg, akik szenvedélyesen megszállottaikká válnak, és eltökélik, hogy feltétlen megoldják azokat.”

Nyári visszatekintés. Második rész…

Ahogyan ígértem, itt a folytatása a tegnapi nyári összegzésnek. Tegnap ott hagytam abba, hogy végre túléltem a nyári gálya időszakát és jöhet a lazítás. Igen ám, de én nem épp egy családi vakáció formájában számítottam erre, ugyanis még tavasszal gondolkoztam azon hogy menni kéne fesztiválozni, a célterület pedig Nyírbátor, Azfeszt lett volna, de valahogy az most elmaradt, pedig tényleg olcsó lett volna. Na, nem baj, majd jövőre, de akkor az biztos hogy ott leszek barátnőmmel együtt. Így maradt csak a családi nyaralás. Családi nyaralás. Már ez a kifejezés is elriaszt a jövőbeni hasonló utaktól. Nemszeressem, de azért volt egy két jó élmény is. Lássuk részletesebben is. Bővebben…

Nyári visszatekintés. Első rész…

Mégsem hagyom GT utánra a nyári beszámolókat és úgy döntöttem, hogy részekre bontva postolgatom a nyári eseményeket. Itt meg kell említsem, hogy ‘az igazi nyári “szünetnek”‘ is vannak előzményei, ami egészen pontosan Február-Március hónapokra nyúlik vissza és a történet itt is indul. Lássuk miért is. Bővebben…

Kezdődik…

Itt vagyok újra. Igaz, elég sok idő kimaradt az utolsó post óta, de nembaj. Ennyi idő alatt sikerült elég élményt gyűjtenem, amit érdemes betűk formájában is a digitális papírra vetnem.

Részletezni később fogom a nyaram, most csak nagyvonalakban és a legfontosabbakat. Legelőször is muszáj megemlítenem, hogy ez a nyári szünet nem is alakulhatott volna jobban, hisz olyan személlyel találkoztam aki teljesen megváltoztatta az eddigi sivár, kiüresedett mindennapjaimat. Igen. Ő az. Bátran ki merem jelenteni, immár egy hónapja! :)  Bővebben…